nap
nap – ‘hőt és fényt sugárzó égitest, bolygórendszerünk központi csillaga’; ‘napsütés’: kifekszik a napra; ‘huszonnégy órás időegység’; ‘ennek világos szakasza’: éjjel-nappal.
Származékai: napi, nappal, napos, napozik, nappalodik, naponta, (ma)napság, napló, (el)napol.
Bizonytalan eredetű szó. Esetleges na- alapszava ugor örökség lehet: vogul, osztják nái (‘tűz’). A ‘tűz’ ⇨ ‘égi tűz’ ⇨ ‘nap’ ⇨ ‘egy napnyi időszak’ jelentésfejlődés elképzelhető, ám a hangfejlődést a fenti példákból nehéz megmagyarázni; egyrészt hosszú magánhangzót várhatnánk, másrészt denominális -p névszóképzőt sem ismerünk a finnugor nyelvhasonlítás körében. Lásd még holnap, hónap, naplopó, napraforgó, tegnap, ünnep, vasárnap.
