nyavalya
nyavalya – ‘betegség’; ‘‹indulatos beszédben› fene, ördög’: tudja a nyavalya. Származékai: nyavalyás, nyavalyáskodik, nyavalyog, nyavalygás.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén nevolja (‘ínség, baj’), szlovák nevoľa (‘nyomorúság’). A szláv szavak a ne tagadószó és volja (‘akarat’) kapcsolatai, tehát ‘nem akart dolog’ jelentésűek. A magyar szóban hangrendi kiegyenlítődés történt, a szókezdő n pedig palatalizálódott, alkalmasint a ly hatására: nevolja ⇨ navalja ⇨ nyavalya.
