nyel
nyel – ‘nyelvével és nyelőcsöve izmaival a torkából a gyomor felé indít ‹ételt, italt›’; ‘nyálát nyeli’: nagyot nyelt ijedtében; ‘magába fojt’: sok bosszúságot nyeltünk; ‘magába fogad’: elnyelte a föld. Származékai: nyelő, nyelés, nyelet, nyeldes, nyeldekel, nyeldeklő.
Ősi örökség az uráli korból: osztják njel-, votják njil-, finn niellä, szamojéd njállá (‘nyel’).
