nyom
nyom – ‘súlyával ránehezedik valamire’; ‘valamilyen súlyú’: hatvan kilót nyom; ‘(hozzá)szorít’; ‹főnévként› ‘bemélyedés talajban, amit az ott elhaladó hagyott’: lábnyom, patanyom, keréknyom; ‘érintkezés okozta elváltozás felületen’: vérnyom, a piszkos keze nyoma; ‘látható, tapasztalható jel, bizonyság, tanúság valamiről, ami végbement’: eltűntették a háború nyomait; nyoma sincs betörésnek. Származékai: nyomás, nyomat, nyomtat, nyomogat, nyomaszt, nyomint, nyomakodik, nyomódik, nyomós, nyomaték, nyomatékos, nyomkod, nyomtatás, nyomtatvány, nyomda, nyomdász, nyomdászat; nyomos, nyomtalan, nyomoz, nyomozó, nyomozat, nyomozás.
Ősi igenévszónk, amely az ugor, esetleg finnugor időkbe vezet vissza. Valószínűbben a vogul njalemt- (‘nyom’), osztják njolta (‘dagaszt’) tekinthető előzménynek, vagyis egy ugor *njolma- alapszó, amelyben az lm ⇨ m fejlődés tipikus (lásd csomó, szem). A zürjén njamljav- (‘dagaszt’), cseremisz njumir- (‘szétnyom’) igékkel való egyeztetés hangtörténeti gondokat okoz. Lásd még nyamvadt, nyomorék, nyuvad.
