obligál
obligál – ‘kötelez’. – obligáció: ‘kötelezettség’; ‘‹régen› kötelezvény, kötvény’. – obligát: ‘kötelező, szokványos, elmaradhatatlan’. – obligó: ‘kötelezettség, tartozás’: obligóban vagyunk; ‘‹erkölcsi› kényszer, kényszerhelyzet’.
Nemzetközi szócsalád a latin obligare, obligatum (‘leköt, kötelez, elzálogosít’) ige alapján, az ob- (‘mellé’) és ligare (‘köt’) elemekből; az obligó a németen keresztül az olasz obbligo (‘kötelezettség’) formából való.
