ok
ok – ‘mozgás, változás, történés előidézője’: a kudarc okai; ‘indíték valamire’: nyomós okom van rá, hogy ezt kérjem; ‘magyarázat, megokolás’: okát adta furcsa viselkedésének. Származékai: okol, okoz, okul, okság, oksági, okozat, okozati, oktalan, oktalanság, oktat, oktató, oktatás, oktatási.
Az ~ ótörök eredetű: ujgur uk (‘vélemény, értelem’), uk- (‘megért, felfog’). Az átvett szó jelentése ‘értelem’ lehetett, erre vall az igen koránról adatolt okos, valamint az oktalan és oktat szó is. A ‘valaminek az értelme’ ⇨ ‘valaminek az oka’ jelentésfejlődés kézenfekvő. Az is lehet, hogy az ~ kezdettől igenévszó volt a magyarban; erre vall a nyelvjárási okik (‘okul, tanul’) ige. Lásd még oklevél, okmány, oktondi, okvetlen.
