old
old – ‘‹csomót, kötelet› kibont’: oldás és kötés; ‘‹folyadék szilárd anyagot vagy más folyadékot, gázt› molekulákra bontva a maga anyagával elkever’: oldószer, a benzin oldja a zsírt; ‘‹szilárd anyagot folyadékba téve› molekulákra bont’: kevés vízben oldjuk fel a cukrot; ‘‹meg- igekötővel› kiszámít, kiderít, elvégez’: megoldja a feladatot, a rejtélyt. Származékai: oldás, oldoz, oldozás, oldatlan, oldható, oldhatatlan, oldat, oldódik, oldódás.
Az ~ feltehető alapszava ó, amely -d gyakorító képzőt kapott; a korai ód- alak utóbb kapta meg inetimologikus l-jét, s rövidült meg ezzel a magánhangzója, mint pl. a bőcs–bölcs szópárban. Az ó közvetlen előzménye ou lehetett, ahogy a Halotti Beszédben látjuk: oudonia és ketnie (‘oldania és kötnie’); ennek valószínű finnugor előzményei: vogul ánk (‘levet’), osztják ánata (‘kiold’), finn avata (‘nyit’). Lásd még ódzkodik.
