omlik
omlik – ‘meglazulva darabjaira esik szét’; ‘‹haj, ruha› tetszetősen szétterülve függ le’; ‘(le)roskad’; ‘‹régebben› ömlik’. Származékai: omlás, omlós, omlatag, omladozik, omladék, omladékony. – ont: ‘bőven áraszt’; ‘sokat termel’: ontja az ötleteket; ‘lerombol’: Minden tüzes ördög népet, falat ont (Arany).
Ismeretlen eredetű szó; om- töve a toldalékhoz hasonult az ont szóban. A két alapforma viszonya megfelel az ugyancsak ismeretlen eredetű bomlik–bont, ömlik–önt igealakokénak. Az ~ és ömlik jelentése közt bizonyos átfedés van, főképp az ont–önt esetében.
