ón
ón – ‘cin, ezüstfehér, puha fém’. Származékai: ónos, ónoz, ónozó.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul olen (‘ezüst’), osztják olna (‘ólom’), cseremisz volne (‘ón, ólom’). Az ~ végső soron az ólom alakváltozata, és a két szó bármelyike a két fém bármelyikét jelenthette a 19. századig. A részletekről lásd ólom.
