orátor
orátor – ‘‹régiesen› szónok’. – oráció: ‘szónoklat’; ‘‹vallásos› könyörgés’.
Nemzetközi szavak a latin orator és oratio nyomán; forrásuk az orare, oratus (‘beszél, előad; kér, könyörög’) ige az os, oris (‘száj’) szóból. Lásd még orákulum, orális, oratoriánus, oratórium, perorál.
