oratórium
oratórium – ‘imaház, magánkápolna’; ‘emeleti karzat templom főhajójában vagy szentélyében, orgonával’; ‘a kezdetben főleg itt előadott, szólóénekesekre, ének- és zenekarra komponált, bibliai tárgyú drámai zenemű’.
Nemzetközi szó a latin templum oratorium (‘imádkozásra való szentély’) kifejezés második eleme nyomán, az orare, oratum (‘előad, kér, könyörög, imádkozik’) igéből. Ennek eredetéről lásd orátor.
