oson
oson – ‘nesztelenül lopakodik’.
Valószínűleg hangutánzó, hangfestő eredetű szó, amely a magyar nyelv külön életében keletkezett. Ha felteszünk egy os- alapszót, ennek finnugor előzményei lehetnek: vogul uosl (‘lépés’), cseremisz asked, mordvin eskila, finn askele (‘lép’), ez az egyeztetés azonban jelentésbeli és hangtörténeti nehézségekkel jár.
