öl2

Teljes szövegű keresés

öl2 – ‘ülő ember combja és hasa közti tér’: ölébe vesz, ölébe ül; ‘női szeméremtest’: S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet (Füst Milán); ‘kitárt, majd összezáródó karok öble’: ölben viszi, öleli, ölre mennek; ‘kitárt karok által átfogott távolság mint régi hosszmérték, kb. 1,9 m’. Származékai: öles, ölnyi, ölel, ölelés, ölelget, ölelkezik.
Ősi örökség a finnugor korból: zürjén szil, votják szul, mordvin szel, finn syli (‘öl, ölelés’). A finnugor *szüle alapforma szókezdője a magyarban eltűnt (lásd olvad, őn).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT