ön-
ön- – ‹összetételek előtagjaként› ‘saját’: önérdek, önkezűleg, önfejű; ‘önmagára vonatkozó’: önéletrajz, önarckép; ‘önmagát’: önhordó, önimádó; ‘önmagára nézve’: önveszélyes; ‘önmagának a…’: öngyilkos, önismeret; ‘önmagából eredő’: öntevékenység, öngerjesztő; ‘magától, segítség nélkül (működő)’: önműködő, önjáró, önetető.
