önt
önt – ‘‹folyadékot, szemcsés anyagot› kidönt, ont’; ‘‹megolvasztott fémet, viaszt stb.› formába tölt, hogy ott megszilárduljon’: szobrot önt, gyertyát önt. Származékok és kapcsolt szavak: öntés, öntet, öntöz, öntöző, öntözés, öntözéses, öntvény, öntöde; ömlik, ömleszt, ömleng.
Ismeretlen eredetű szó. Eredeti formája öt volt a korai adatok tanúsága szerint, ez maradt meg az ötvös szó körében és Öttevény község nevében (‘kiöntés, vízzel elöntött terület’). Az öt ⇨ önt változás inetimologikus n betoldásával jött létre (mint csügg ⇨ csüng, rát ⇨ ránt); az ömlik másodlagos párhuzamos alak az ~ mellett az ont–omlik analógiájára. Lásd még ötlik.
