őszinte
őszinte – ‘érzelmeit, véleményét az igazsághoz híven kinyilvánító’; ‘átérzett, hiteles, nem színlelt’: őszinte szeretettel. Származékai: őszintén, őszinteség, őszintétlen.
Az ön1 és szín2 (‘felület, külső, arc’) szavak összetétele -t locativusi raggal, az önszint alapforma tehát azt jelentette: ‘a maga képében, a valódi arcát mutatva’. Ez utóbb még -e birtokos személyjelet kapott, a szó elején pedig hasonulásos nyúlás következett be. Az ~ mai melléknévi értelme csak később alakult ki.
