pallos
pallos – ‘hosszú, egyenes, kétélű kard’; ‘ez mint kivégző eszköz’: pallosjog.
Sok nyelvben otthonos vándorszó, pl. német Pallasch, olasz paloscio, oszmán-török paljos, de végső forrása tisztázatlan. Még az sem lehetetlen, hogy a legtöbb nyelvbe a magyarból terjedt át, mert ennek az adata a legrégibb.
