pár
pár – ‘‹összetartozó dolgokból› kettő’: egy pár cipő, kesztyű: ‘férj és feleség, élettársak’: eszményi pár; ‘párt alkotó személyek, tárgyak egyike’: az én kedves párom, a kesztyűm párját keresem; ‘valakihez, valamihez hasonló’: nincs párja, párját ritkítja; ‘néhány’: pár napig. Származékai: páros, párosodik, párosít, párosul, párzik, párzás, pároztat, páratlan.
A német Paar középfelnémet előzményének átvétele, ez padig a latin par (‘pár, társ; egyenlő, felérő, hasonló’) szóból ered.
