párkány
párkány – ‘függőleges felület vízszintesen kiugró része’: ablakpárkány. Származékai: párkányos, párkányzat.
A középfelnémet parkan (‘kerítés, kerített hely, fal’) átvétele a szóvég palatalizációjával; nyelvünkben eredetileg sáncot, elővárat jelentett, innen a Párkány helynév is. A német szó összefügg a park latin előzményével.
