patvar
patvar – ‘veszekedés’; ‘fene, ördög’: hová a patvarba tetted a csizmámat? Származékai: patvarkodik, patvarista (= ügyvédgyakornok).
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, szlovák potvora (‘rágalom; szörny, szörnyűség’). A magyar szó értelme a ‘rágalom’ ⇨ ‘az általa keltett indulatok’ ⇨ ‘veszekedés, pereskedés’ úton fejlődött. A szóvégi a elmaradására példa beszéd, lapát, tömlöc; a magánhangzókat nyíltabbá válás alakította. A patvarista a magyar jogi latinban a ~ nyomán keletkezett patvaria, azaz ‘joggyakorlat’ szóból való. A köznyelvben ma csak a ~ tautologikus összetétele, a perpatvar él.
