pecér
pecér – ‘sintér’: kutyapecér; ‘‹régen› vadászkutyák gondozója’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát psar, szlovák psiar (‘kutyagondozó’); ezek a szláv pjesz (‘kutya’) származékai a foglalkozást jelző -ar végzettel. A magyarba igen régen egy pjszar alak kerülhetett, a belőle lett piszar pedig hangrendi kiegyenlítődéssel, nyíltabbá válással, affrikálódással és analogikus nyúlással (mint gelencsér s hasonlók) formálódott: piszar ⇨ peszar ⇨ peszer ⇨ pecer ⇨ pecér.
