perszóna

Teljes szövegű keresés

perszóna – ‘‹régen› személy’; ‘nőszemély’. – perszonális: ‘személyes, személyi’; ‘‹főnévként› személynök’. – perszonalitás: ‘személyiség’. – perszonalizmus: ‘különféle gondolati rendszerek, irányzatok neve, amelyek Isten vagy az ember személyessége körül forognak’.
Nemzetközi szócsalád a latin persona (‘tragikai álarc, drámai személy, személy’) alapján. A hagyományos etimológia szerint ez a personare (‘áthangzik’) ige származéka a per- (‘keresztül’) és sonus elemekből, mivel az ókori színpadi álarcba egy erősítő hangtölcsér volt beépítve, amelyen át a játszó szavai „áthangzottak”, ám a persona hosszú o-ja ezt a magyarázatot valószínűtlenné teszi. A valódi forrás talán egy etruszk phersu szó, amelyet egy maszk felirataként találtak, és feltételezik, hogy maszkot jelentett. A fenti származékok jórészt a franciában jöttek létre, és onnan terjedtek el (personalité, personalisme); a magyar szavak latinosított formák. Lásd még perszonifikáció.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT