pipa
pipa – ‘az égő dohánynak való fejből és füstvezető szárból álló dohányzó eszköz’; ‘pipa alakban meghajlított eszköz; ‘lista elintézett tételéhez írt kampós jel’: kipipál; ‘‹szlengben› düh: nem lát a pipától’. Származékai: pipás, pipál, pipázik, pipatórium.
A késő latin pipa (‘cső, síp’) átvétele; ez ‘síp’ értelmében hangutánzó eredetű: pipare, pipiare (‘csipog’). Mai jelentése alaki hasonlóságból ered. A pipatórium (‘pipatartó’) tréfás magyar képzés a dormitórium, szanatórium és hasonló latin eredetű szavak mintájára.
