pólus
pólus – ‘(földrajzi, mágneses) sark’. – poláris: ‘sarki’: poláris fény; ‘szöges, végletes ‹ellentét›’. – polaritás: ‘‹mágneses› sarkosság’; ‘ellentét, feszültség’. – polarizál: ‘mágneses, elektromos feszültséget hoz létre’; ‘‹fény rezgését› egy síkba rendezi’: polarizált, poláros fény; ‘ellentétes álláspontok vonzásával megoszt ‹társadalmat, közvéleményt›’. – polarizáció: ‘polarizálódás ‹társadalomban›’ ; ‘fény polarizálása’. – polarizátor: ‘sarkított fényt előállító berendezés’.
Tudományos szakszócsalád a latin polus (‘a földtengely sarkpontja’), illetve előzmény, a görög polosz (‘tengely, tengelypont’) nyomán; ez a peleó (‘mozog’) ige származéka.
