sötét
sötét – ‘fény nélküli állapot’: sötétben is lát; ‹melléknévként› ‘meg nem világított, fény nélküli’; ‘feketébe hajló árnyalatú ‹szín›’: sötétvörös; ‘nyomasztó, komor’: sötét kilátások; ‘aljas, gonosz’: sötét gazember; ‘műveletlen, elmaradott’: sötét középkor. Származékai: sötétség, sötétedik, sötétedés, sötétlik, sötétül, sötétít.
A szócsalád söt- alapszava ősi ugor örökség: vogul setep- (‘sötétedik’), osztják cseti(mate) (‘alkonyodik’). A ~ deverbális képzésű névszó, mint pl. irat, nézet, az e nyúlására párhuzamot kínál a ró, rov- igéből származó rovát(kol).
