sundám-bundám
sundám-bundám – ‘alattomban, nem egyenes úton’.
Ikerszó az ismeretlen eredetű népnyelvi sunda (‘csúf, ocsmány’) szóból, eredetileg sundán-bundán alakban, s ‘csúful, tisztességtelenül’ jelentéssel. A második elem csak véletlenül lett hasonlóvá a bunda szóhoz (mint pl. a handabandáé a bandához), a népi nyelvérzék azonban beleértette, s a ~ot a ‘suba alatt’ kifejezés párhuzamának vélte, így alakult ki ‘alattomban’ jelentése; végső soron innen való a bunda, bundázás mai jelentésköre is. A ~ mai alakja nb ⇨ mb hasonulásból ered, amely a második elem végére is kihatott; ezt elősegítette részint az, hogy az ikerszó eredeti jelentése elhomályosult, részint az, hogy a 19. században megszületett a tréfás latinos per sundam bundam alak, s így az -m a második tagban latin accusativusi rag lett.
