szoros
szoros – ‘feszes’; ‘sűrűn egymás mellett lévő’; ‘szigorúan pontos’: a szó szoros értelmében; ‘‹főnévként› hegyszoros, tengerszoros’: A Bering-szoros. Származékok és kapcsolt szavak: szorosság, szorít, szorító, szorítás, szorítkozik, szorul, szorulás, szorultság, szorong, szorongás, szorongat.
A szócsalád szor- alapszava ősi finnugor örökség: vogul szori (‘völgy’), vogul szart (‘keskeny területsáv’), zürjén sur (‘két folyó közti terület’). Bár a rokonnyelvi példák főnevek, elképzelhető, hogy az alapszó igenévszó volt, legalábbis erre vall igei szorong származéka. Lásd még szurdok.
