táv
táv – ‘megteendő út gyorsasági versenyen’: rövid távon fut; ‘elemek, alkatrészek egymás közti távolsága’: távköz; ‘‹összetételek előtagjaként› távolba ható; nagyobb megteendő úttal kapcsolatos; távolról’: távbeszélő, távíró, távközlés; távúszás, távfutás, távgyaloglás; távfűtés, távirányítás, távvezérlés. Származékai: távlat, távlati, távlatos.
Nyelvújítási eredetű szócsalád, a távol szótőnek vélt táv- elemét önállósítja. A táv- előtagú összetételek a görög tele-, illetve német Fern- előtagú idegen szavak tükörfordításos magyarítására születtek, pl. tele|gráf (‘táv|író’), Fern|rohr (‘táv|cső’).
