tép
tép – ‘húzva, rángatva szakít’; ‘ráncigál’; ‘gyötör’: Balsors akit régen tép (Kölcsey). Származékai: tépés, tépő, tépked, tépeget, tépdel, tépelődik, tépáz.
Bizonytalan eredetű szó. Az esetleges finnugor eredet tanúi, a finn tempaan, észt tembana (‘megragad, húz’) azért nem meggyőzők, mert a finnugor mp a magyarban mindig b-t eredményez (lásd pl. hab). A visszaható jellegű tépelődikben a tő gyakorító -l képzőt kapott, jelentése tehát ‘tépdesi magát’; ez jól illik a rokon értelmű emésztődik, gyötrődik, rágódik igék sorába.
