tév-
tév- – ‘‹összetételek előtagjaként› téves’: tévtan, tévhit, téveszme, tévút.
Nyelvújítási alkotás a téved igéből (lásd tévelyeg) elvont tő alapján, a német Irr- előtagú összetételek mintájára (pl. Irrlehre, azaz ‘tévtan’); a német szó az irren (‘bolyong, téved’) ige tőalakja.
