toll
toll – ‘a madár testét borító könnyű szaruképződmények egyike’; ‘ez mint régi íróeszköz: tollat hegyez; ‘ez mint az írásművészet metonimája’: a toll mesterei; ‘tintával, festékkel működő bármiféle íróeszköz’: acéltoll, töltőtoll, golyóstoll, filctoll; ‘egyes tárgyak lapos vagy fogazott része’: a nyíl, a kulcs tolla. Származékai: tollas, tollasodik, tollászkodik, tollatlan, tollazat, tollnok.
Ősi örökség az uráli korból: vogul tol, osztják togel, mordvin tolga, szamojéd to (‘toll, szárny’). Az eredetibb magyar tol véghangzója a toldalékos helyzetekben geminálódott: tolam ⇨ tollam ⇨ toll.
