tömény
tömény – ‘csaknem telített ‹oldat›’; ‘kevéssé higított ‹alkohol›’: tömény szesz, tömény italok; ‘nagyfokú, színtiszta’: tömény rosszindulat.
A szónak e melléknévi jelentésköre a nyelvújítóknak köszönhető, akik a töm ige olyasféle származékának vélték, amely a divatos -ény képzővel alakult (mint erény, idény). Valójában ótörök eredetű: kun, türk, csagatáj, oszmán, ujgur tümen (‘tízezer’), s eredetileg a magyar szó is ezt jelentette, majd tízezres értékű bankjegyet, valamint nagy sereget. A ~ alakváltozat nyíltabbá válással, nyúlással és szóvégi palatalizációval alakult ki: tümen ⇨ tömen ⇨ tömén ⇨ tömény.
