török
török – ‘ma tömegében Törökországban élő, altaji nyelvet beszélő nép tagja, nyelve’; ‘‹melléknévként› e néppel, nyelvvel kapcsolatos’; ‘a régi oszmán-török birodalommal kapcsolatos’: török hódoltság; ‘‹összetételek előtagjaként› a törökök révén megismert, tőlük átvett ‹haszonnövény›’: törökbúza, törökbab, törökparadicsom, törökszekfű. Származékai: törökös, (el)törökösödik.
A türk törzsnév, amely az oszmán-törökök saját neve, megtalálható a türk és türkmén népnevekben is, és ‘erő’ jelentésű. A magyarban a mássalhangzó-torlódás feloldásával türük alak jött létre, amely nyíltabbá válás révén nyerte el a ~ formát.
