trubadúr
trubadúr – ‘középkori lovagköltő; vándor énekmondó’.
Nemzetközi szó a francia troubadour nyomán; ez a provanszál trobador módosult alakja. Az utóbbi a trobar (‘talál, kitalál, költ, zenét szerez’) igéből való, tehát tkp. ‘költő, zeneszerző’. Forrása egy feltehető, és tisztázatlan eredetű, késő latin *tropare (‘talál’) ige, amelyből az olasz trovare és francia trouver (‘talál’) is ered. Egy vitatható nézet szerint a feltett tropare ige a latin tropus származéka ennek ‘vers’ értelme alapján (lásd trópus2), tehát jelentése ‘verset, dalt, szerez’.
