ül1
ül1 – ‘függőleges testének megtámasztott alsó részére helyezkedik ‹ember s némely állat›’: a lócára ült; ‘ilyen testhelyzetben van’; ‘börtönbüntetését tölti’: a váci fegyházban ül; ‘ellep, beborít’: köd ül a völgyön. Származékai: ülés, ülésezik, ültet, ültetés, ültetvény, ültő (hely), üldögél, ülep, ülepedik, ülepít, üledék, üledékes, ülnök.
