vessző
vessző – ‘fa vagy cserje hosszú, vékony hajtása’; ‘ilyen mint fenyítő eszköz’: megvesszőzték; ‘ilyen alakú tárgy’: nyílvessző, varázsvessző; ‘írásjel tagmondatok és mondatrészek között’. Származékai: vesszős, vesszőz, vesszőzés.
A ~ vesz- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vogul vosa, osztják vasa (‘rúd’), cseremisz vaze (‘veszsző’). A magyar szó -ő eleme kicsinyítő képző, tőhangzója intervokális helyzetben kettőződött meg. Lásd még vesszőfutás, vesszőparipa.
