visel
visel – ‘‹öltözéket, szakállt, szemüveget stb.› hord’; ‘‹terhet› hordoz, tart’; ‘‹költséget, felelősséget, gondot› magára vállal’: gondot visel; ‘folytat’: hadat visel; ‘‹el- igekötővel› eltűr ‹szenvedést, bajt›’; ‘‹valamilyen› magatartást tanúsít’: jól viseli magát. Származékai: viselet, viselős, viselkedik, viselkedés, viseltet, (el)viselhető, (el)viselhetetlen.
A visz ige rövid vi- tövéből alakult ki -sel gyakorító képzőegyüttessel (mint pl. tapsol, kuksol vagy, zöngésült formában, horzsol, perzsel).
