viszont
viszont – ‘hasonlóképp, kölcsönösen’: viszont kívánom; ‘fordítva, ellenkezőleg (is)’: én utálom őt, ő meg viszont; ‘ismét, újra’: mikor látunk viszont?; ‘‹kötőszóként› ellenben, pedig’: mi korán kelünk, ők viszont hajnalban kerülnek ágyba; ‘‹összetételek előtagjaként› viszonzásképp való’: viszontszolgálat, viszontlátogatás, viszontválasz.
