viszony
viszony – ‘személyek egymással való kapcsolata’: baráti, üzleti, ellenséges viszonyban állnak; ‘dolgok, jelenségek kapcsolata’: oksági viszony, jogviszony; ‘házasságon kívüli nemi kapcsolat’: viszonya van a titkárnőjével. Származékai: viszonyos, viszonyul, viszonylik, viszonyít, viszonyítás, viszonylag, viszonylat.
Nyelvújítási szóalkotás; a ~ voltaképp elvonás az ugyancsak nyelvújítási viszonyos (‘kölcsönös’) melléknévből, amely a viszont korábbi, egyszeres lativusi ragos viszon alakváltozatából formálódott a hiány, általány, magány megfelelő származékainak (pl. hiányos, magányos) mintájára. Lásd még viszonoz.
