bátor2
bátor2 – ‘noha, ámbár; legalább; bárcsak’.
A bátor1ral azonos szó, talán az abból való bátoron, bátran alak ragtalanul használt változata. Először megengedő értelmű határozószó lehetett: bátoron (‘hadd’) jöjjön, majd ráhagyó (‘igaz ugyan’) értelmű; ebből egyfelől óhajtó szerepe lett: ó, bátoron jönne! (‘lenne bátor jönni’), másfelől megszorító értelmű ellentétes mondat kötőszava lett: megjött, bátor (‘noha’) elkésve. Mindezekben a funkciókban később kiszorította rövidült alakja, a bár1.
