derék
derék – ‘emberi vagy állati test törzse, a törzs középtája’; ‘fatörzs’; ‘középrész’: derékhad, a hegy dereka, élete derekán, a nyár derekán; derékba törik; ‹melléknévként› ‘helyes, becsületes, jóravaló, elismerésre méltó’; ‘szép szál, jó növésű’: magas, derék ember. Származékai: derekas, derekasan.
Valószínűleg szláv eredetű: szlovák driek (‘derék, fatörzs’), driečny (‘délceg’), horvát drik (‘kocsiderék’), drečan (‘erős,’). A közvetlen forrás a szlovák lehetett. E származtatásnak két gyengéje van. Az egyik, hogy a ~ megfelelőit csak a magyarral érintkező szláv nyelvekben lehet kimutatni, amire alig van példa más, bizonnyal szláv eredetű szavaink esetében; a másik, hogy az egyébként szabályos dr(i)ek ⇨ derek ⇨ derék hangfejlődés nem magyarázza meg, miért viselkedik a ~ mély hangrendű szóként: derekam, derekat stb., s nem pld. a kerék módjára. Lásd még derékszög.
