finom
finom – ’tiszta, vegyítetlen’; ‘nagyon apróra őrölt’; ‘kiváló; jóízű’.
A késői latin finus semleges finum alakjából mint a finum aurum (‘színtiszta arany’) s hasonló összetételek első tagjából jött létre nyíltabbá válással. A szó az olasz fino és a francia fin (‘finom’) visszalatinításának eredménye; ezek voltaképpeni forrása a klasszikus latin finis (‘vég’), amely már az ókorban elnyerte a ‘valaminek végpontja, tetőpontja’ jelentést. Lásd még finálé, finis.
