gonosz
gonosz – ‘rosszindulatú, rosszakaró, elvetemült’; ‘‹főnévként, esetleg nagybetűvel› gonosz lélek, az ördög, a Sátán’. Származékai: gonoszság, gonoszkodik.
Szláv vendégszó: horvát, szlovén gnus (‘mocsok, undokság, undor’), szlovák hnus (‘förtelem’). A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta a magyarban; a magánhangzók nyíltabbá váltak. A főnévként átvett szó ma uralkodó melléknévi jelentésköre egy képzett gonoszság (mint szemétség, piszokság) formán keresztül alakulhatott ki; idővel ennek tövét már melléknévnek érezték (mint a csúnyaság, rosszaság esetében), és így vonták el belőle. (Így nyert mára a piszok, szemét is melléknévi szerepet: piszok alak, szemét ember).
