hiányos
hiányos – ‘nem teljes’: hiányos öltözet, hiányos mondat. Származékai: hiányosság, hiány, hiánytalan, hiányzik, hiányzás, hiányol.
A ~ a (valami) híján való határozószóból (lásd híja) jött létre -s melléknévképzővel (‘valaminek híján lévő’); a szótő később palatalizálódott. A hiány (‘valaminek nemléte, elmaradása’) utólagos elvonás. Hasonló képzés határozószóból: magán ⇨ magános ⇨ magányos.
