ifjú
ifjú – ‘fiatal’; ‘‹főnévként› fiatal, felserdült férfi’. Származékai: ifjúság, ifjúsági, ifjan, ifjonti, ifjonc.
Összetett szó; második tagja a fiú, ahogy a korábbi ifiú alak sejteti; első eleme ugorkori eredetű, az osztják ai (‘kicsi, fiatal’) származéka. Az ~ tehát legkorábban főnév volt, és fiatal fiút jelentett.
