korsó
korsó – ‘öblös, szűk nyakú, egyfülű cserépedény’.
A szlovák krčah régi krčag alakja kerülhetett nyelvünkbe a 11. század vége előtt. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta; a szóvég még részt vett az ómagyar szavak végének -ag ⇨ ó változásában (pl. szamtag 1002-ben – ma szántó). A cs ⇨ s változás szláv szavainkban ritka, inkább a török jövevényekre jellemző (pl. koporsó).
