kutya
kutya – ‘négylábú, házőrzésre és nyájterelésre használt háziállat’; ‘elítélendő személy’: gyáva kutya; ‘‹melléknévként› rossz’: kutya időket élünk. Származékai: kutyus, kutyul, kutyagol, kutyaság, kutyálkodik.
Hangutánzó eredetű állathívogató szóból ered; erre mutat sok alakváltozata: kucsa, kucsu, kucsó, kucó. A magyartól függetlenül kialakult, hasonló kutyahívogató szavak: szerb-horvát kuci, ukrán kucsu kucsu, oszmán kuçukuçu.
