tombol
tombol – ‘dühöng ‹haragos ember, vihar›’.
A tomb alapige a régiségben ‘szökdel, táncol’ értelmű volt: Hazajött férjed, tombj, Kató (Körmöcbányai táncszó, 16. század), és a topog tövének m járulékhangos származéka, amelyben ennek folytán p ⇨ b zöngésülés történt: top- ⇨ tomp- ⇨ tomb-. A -l gyakorító igeképzővel létrejött ~ korábbi jelentése ‘‹megvadult ló› dobog, toporzékol’ volt, s ebből alakult ki fenti értelme.