Abaffy Lipót,
Abaffy Lipót,
torontálmegyei tót-aradáczi ág. ev. lelkész, tanulmányait Lőcsén és Pozsonyban végezte; az 1848–49-ki események után, melyekben ő is részt vett, mint alszolgabiró Nyitrán alkalmaztatott; de állásáról lemondván, theologiai vizsgát tett; azután atyja oldala mellé segédlelkészszé, majd ennek halála után lelkészszé választatott és születése helyén 1883. febr. 27-ken bekövetkezett haláláig működött.
Irodalmi tevékenysége eleintén szépirodalmi volt és különösen a novella-irás terén tünt fel a Sokol nevű tót szépirodalmi lapban, hol Rovinov álnevet használt. Ugyanott jelentek meg költeményei is. Később a tót politikai lapokba napi kérdésekről irt czikkeket. Utolsó éveiben azonban kizárólag az egyházi irodalommal foglalkozott és értekezéseket írt az egyházi lapokba. Végre pedig mint szónok Slovo života (Élet igéje) czimű egyház-szónoklati lap szerkesztéséhez fogott; azonban a második folyam első számában megjelent prédikácziójáért, melynek politikai jelentőséget tulajdonítottak, az egyházi hatóság ezen lap szerkesztésétől eltiltotta.
Munkái:
1. Památka úkonu nímž nowozwolený Superintendent ewanjelického Augssp. Wyzn. Cirkwi w baňském Okoli Dr. Gustvas Seberíni pro čas swečení disstriktuál níhó Conventu w Pesti dne 30. Septemb a a 1. Oktobra 1872. roku do biskupského úřadu slavonstně uweden byl. Turócz-Szent-Márton, 1872. (Emlék Dr. Seberini Gusztáv ev. ág. hitv. superintendens beiktatási ünnepélyére.)
2. Dávid Zeisberger (Morawan) Aposstol Indiánow w sewernej Amerike krátký nástín jeho žiwota, jako on tam za 67 rokow žil, účinkowal a potom umrel. Budapest, 1876. (Zeisberger Dávid, az amerikai indusok közt élt apostol élete.)
Jelentés a zsinati előmunkálatok megitélésére. Nagybecskerek, 1872. Megjelent a M. Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezőben, 1873.
Kéziratban maradt fiaihoz levelek alakjában irt műve, melyben a keresztény egyház befolyását különféle népfajokra s ugyanezen egyház jövőjét adja elő.
Fiának jegyzetei után.
