Abonyi Emil,
Abonyi Emil,
miniszteri osztálytanácsos és volt országgy. képviselő, szül. 1848. nov. 19. Nagy-Szőllősön Ugocsa-megyében, hol atyja A. István ügyvéd, majd a szabadságharcz után Munkácson az adórendezésnél biztos s felügyelő, végre a fennállott helytartóságnál tanácsos volt. Iskoláit Ungvárt, Szatmáron, Nagyszombatban, majd Bécsben és Budán végezte; azután a budapesti egyetemen hallgatta a műtani folyamot. Jogi tanulmányai befejeztével 1870-ben Beregmegye tiszteletbeli, majd két évvel később valóságos aljegyzőjévé választatott; nemsokára 1877-ben t. főjegyzővé lett s sógora Morvay Pál elhúnyta után ugyancsak Beregmegye felvidéki kerületének képviselőjévé választatott 1879. decz. 16. 1887-ben a közlekedési miniszteriumban titkárrá, osztálytanácsosi ranggal neveztetett ki.
Irt több gazdasági, statisztikai, történeti czikket, így a Fővárosi Lapokba 1864-ben; a Bereg 1879-iki folyamába Dubarry Armand eredetije után fordított egy történeti rajzot: A jeruzsálemi Szent János-rend utolsó napjai. Országgyűlési képviselővé történt megválasztása óta fővárosi levelekkel látta el megyéje közlönyét. Ardón levő könyvtára figyelemre méltó.
Lehoczky Tivadar, Beregmegye monographiája. II. 129.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach.
Fővárosi Lapok, 1864. 88. sz.
Figyelő. XIX. 159.
Nemzet 1887. 148. sz.
